Témák

Blog

Halloween gyerekekkel: közös alkotás és szép emlékek (így készül a papírpókháló)

Ismerd meg a halloween történetét és az elhunytakra való emlékezés szokásait. Mesélj a gyerekeknek a gyertyák és a virágok jelentéséről, és készítsetek együtt pókhálót papírból. A sablont a cikk végén találod!

Szellemmel és kis pókokkal díszített papírpókháló lóg egy ablakban őszi díszek között.

Miért faragunk októberben tököt, és miért viszünk néhány nappal később mécsest a sírokra? A gyerekek kérdései jó alkalmat adnak arra, hogy alkotás közben a családról és azokról is beszélgessetek, akik hiányoznak. Az őszi napokba mindkettő belefér: a játékos papírpókhálók készítése és az emlékezés a dédire, a nagypapára vagy más szeretteinkre, akik meghaltak.

A régi szokásoktól a halloweenig

A halloweent október 31-én ünnepeljük. Gyökerei többek között a kelta Samhain nevű ünnepig nyúlnak vissza, amely a tél beköszöntéhez és a holtak világáról szóló hiedelmekhez kötődött. Az elnevezés az angol All Hallows’ Eve kifejezésből ered, amely mindenszentek előestéjét jelenti. Az évszázadok során népszokások, keresztény hagyományok és új ünneplési módok fonódtak össze.

Az Egyesült Államokban ismert szokás, hogy jelmezben járják a szomszédságot, és édességet gyűjtenek. A néphagyomány szerint a tarlórépából, később tökből faragott ijesztő arcú lámpásokkal a szellemeket próbálták elűzni. Ma az efféle díszek a bulikhoz és a borzongató hangulathoz is hozzátartoznak. A gyerekekkel választhattok barátságosabb változatot: mosolygós tököket és vicces kis pókokat.

Szlovéniában ilyenkor az elhunytakra is emlékeznek

Szlovéniában november 1-je az elhunytak emléknapja. A katolikus hagyományban ezen a napon mindenszentek ünnepe van, november 2-án pedig halottak napja. A temetők felkeresése és a sírok gondozása a szlovén hagyomány fontos része. Ezek a halloweentől különálló ünnepek, amelyek alkalmat adnak arra, hogy megmutasd a gyerekeknek, milyen sokféleképpen emlékezhetünk az elhunytakra, és hogyan fejezhetjük ki irántuk a tiszteletünket.

Ha meglátogattátok a sírt, a rokonokat is felkereshetitek. Egy csésze tea mellett kérdezd meg: „Milyen volt a dédi fiatalon?” A családi történetekből az a gyerek is megismerheti, aki sosem találkozott vele. Talán azt is megtudjátok, melyik dalt szerette a legjobban énekelni, vagy hogyan ünnepelte a születésnapját.

Különböző hagyományok, hasonló vágy a közelségre

Szerbiában évente többször megtartják a zadušnice néven ismert megemlékezési napokat. Egyes helyeken a családok ételt és italt visznek a temetőbe, néha az elhunyt kedvenceit is, és megosztják őket másokkal. A zadušnice napjait az egyházi naptár határozza meg, a szokások pedig helyenként és családonként eltérnek. Jelképes gesztusként magyarázhatod el a gyereknek: „Így mutatják meg, hogy emlékeznek rá, mit szeretett a nagypapájuk.”

Régen Szlovéniában is osztottak kis cipókat a gyerekeknek és a rászorulóknak az elhunytak emlékére. Ezeket egyes vidékeken prešcének nevezték.

Miért gyújtunk gyertyát és viszünk virágot a sírra?

A gyertya az emlékezés és a szeretet, a keresztény hagyományban pedig az ima és Krisztus világosságának a jelképe is. A gyereknek így mondhatod el: „Azért gyújtjuk meg ezt a gyertyát, mert a nagypapára gondolunk, és szeretettel emlékezünk rá.” A gyertyagyújtás biztonságáról felnőtt gondoskodjon.

A virágokkal azt fejezzük ki, hogy szeretettel és tisztelettel emlékezünk valakire. A gyerek segíthet virágot választani vagy leszedni a sírról a lehullott leveleket. Mondd el neki, hogy a szeretetet nem a gyertyák számával vagy a csokor méretével mérjük. Az számít, hogy időt szánunk arra, hogy szeretettel emlékezzünk. Hozzáteheted: „Ezzel a virággal szeretnénk megemlékezni valakiről, aki sokat jelent nekünk.”

Így őrizhetitek meg együtt a szép emlékeket

Otthon lapozzatok bele egy fényképalbumba, süssétek meg a dédi sütijét, vagy rajzoljátok le a kirándulást, amelyre a nagypapa elvitt benneteket. Készíthettek emlékdobozt egy fényképpel, egy rajzzal és egy leírt családi történettel. Kérdezd meg a gyereket: „Mire emlékszel vele kapcsolatban a legszívesebben?” Az emlékezésbe a mosoly, a könnyek és a csend is belefér. Ne erőltesd a beszélgetést. Mindenki emlékezhet a maga módján, akkor is, ha mást érez, mint te.

A kérdésekre válaszolj egyszerűen és őszintén. Mondd azt, hogy „meghalt”, az „elaludt” szó ugyanis összezavarhatja a gyereket. A magyarázatot kiegészítheted a saját vallási meggyőződéseddel. A halloweeni szellemeket mutasd be kitalált figurákként, amelyekkel játszhattok. Mondd el, hogy ezek a figurák nem az elhunyt rokonaitok.

A közös alkotáshoz: pókháló papírból

Az alkotáshoz használd a CurioLuma PDF-jét, amelyben sablont, képes útmutatót, valamint kivágható szellemeket és kis pókokat találsz. A 2. és a 4. oldalt nyomtasd ki A4-es papírra, álló tájolással, egyoldalasan, tényleges méretben (100%-on).

PDFPókháló papírból – sablon és magyar útmutató (PDF)

Használj vékonyabb, sima papírt. Először vágd le az alsó csíkot, hogy egy 21 × 21 cm-es négyzet maradjon. Ezután kövesd a hajtogatás 1–4. lépését: mindegyiknél a papír alá hajts, a minta maradjon felül. A negyedik hajtás után először felül vágd le a fölösleges papírt, aztán vágd ki a négy nyílást. A ferde szélt és az alsó csúcsot ne vágd át. Óvatosan hajtsd szét a papírt, és ragaszd fel a díszeket. A hajtogatásnál és a több réteg átvágásánál segítsen egy felnőtt. Ha szeretnéd, egy darab fehér cérnát is ragaszthatsz a hálóra, a cérna végére pedig egy pókot.

Akasszátok a pókhálót az ablakba, nyílt lángtól távol. A közös alkotásról készült fényképet később egy személyre szabott CurioLuma-színezőhöz is felhasználhatod. Ezek a napok alkalmat adnak arra, hogy valami újat alkossatok, és megőrizzetek valami értékeset: a családotok történeteit.